Éhes diák szakácskönyve, avagy hogyan (ne) válasszunk szakácskönyvet

Diákként, kevés pénzből kajálni nem egyszerű. Még nehezebb, ha az ember minél gyorsabban, zh-k, házimunka, diákmunka mellett szeretne könnyen elkészíthető, ízletes, változatos ételeket enni az éléskamrában vagy a közeli Sparban is fellelhető olcsó alapanyagokból. Ha az ember már megunta a zsíros kenyeret, zacskós leveseket, fornettit (ami nem is olyan olcsó) és a jó öreg tejfölös-sajtos spagettit, akkor persze elkezdheti böngészni a nosaltyt (ahol tényleg remek recepteket lehet találni, ha célirányosan keresel), de mennyivel egyszerűbb, ha van egy jó szakácskönyvünk, amiben mindezt egy helyen megtaláljuk!

Pár hete egy könyvajánló hírlevélben bukkantam rá egy ilyen szakácskönyvre, aminél már a cím elolvasása után egyből tudtam, hogy rövidesen a polcomon fog figyelni. A könyv címe Éhes diák szakácskönyv (írta: Charlotte Pike), az ajánlása pedig az alábbi:

"Költs keveset és élj fenséges koszton a hét minden napján!
Ne emészd magad a dolgozatok és a zh-k miatt, a legnagyobb csatát úgyis a konyhában vívod! A tűzhelyen, pár egyszerű hozzávalón és konyhai eszközön, valamint ezen a szakácskönyvön kívül más fegyverre nem is lesz szükséged. Pillanatok alatt fogsz összedobni ízletesebbnél ízletesebb fogásokat a baráti körödnek - legyen az wok-étel, főtt tészta, pizza, egy ínycsiklandó pie vagy valami isteni desszert. A kötet telis-tele van spórolási tippekkel és más hasznos tanácsokkal - mind a tíz ujját megnyalja majd, aki csak megkóstolja a főztöd.
Legyél ötös a főzésben is 170 olcsón és könnyen elkészíthető recept segítségével!
Főzőcskézz a gólyatábortól a diplomáig, és tömd meg a magad és barátaid hasát finomabbnál finomabb ebédekkel, vacsorákkal, rágcsákkal, szendvicsekkel, másnaposságra való reggelikkel, édességekkel és különféle mókás desszertekkel, amiket ripsz-ropsz elkészíthetsz és fillérekből kihozhatsz! Az Éhes diák szakácskönyv temérdek hasznos tudnivalóval vértezi fel az örökké elfoglalt diákokat, akiket az alapanyagokról és a nélkülözhetetlen eszközökről is bőséges információval lát el - utóbbiaknak kifejezetten örülni fognak azok, akik aprócska konyhán osztoznak lakótársaikkal. Enélkül otthonról el ne menj!"

Bár én a költözésen rég túl vagyok, ráadásul már több éve csiszolgatom a konyhai tudományomat, mégis úgy gondoltam, egy ilyen darab számomra is nélkülözhetetlen, hiszen olcsó és gyors receptek mindig jól jönnek.

Anélkül, hogy könyvesboltban belelapoztam volna, rögtön meg is rendeltem, mivel a netes ár mindig kedvezőbb, ráadásul így is másfél nap múlva kiértesítettek, hogy átvehetem a könyvemet.

Elsőre kézbe véve elég tetszetős darab, bár én nem szeretem az olyan szakácskönyveket, ahol egész oldalakat foglalnak el a mutatós, színes képek az ételekről, amik SOHA nem fognak így kinézni, ha te otthon elkészíted.Bár borítót találtam a neten, de sajnos a "belbecsről" még az eredeti, angol nyelvű könyvre való ráguglizásnál sem találtam semmit, így kénytelen voltam én kattintani párat róla:

Ez lenne a borító- ugye milyen guszta?

Sült tészta-garnélával???

Sörös marha

 Igen- miután kinyitottam a pénztáról való távozás után, én is igencsak meglepődtem. A könyv a thai garnélás sült tésztánál nyílt ki, melyhez többek között az alábbiakra van szükség: 17,5 dkg főtt garnéla, zöld citrom leve, halszósz (erről még életemben nem hallottam), friss koriander, szójacsíra. Mint további olvasás után rájöttem ez a könyv többnyire egyáltalán nem olcsó, egyáltalán nem gyors recepteket tartalmaz!
Valószínűleg a probléma abból ered, hogy Angliában (a könyv írója angol) teljesen más hozzávalók számítanak olcsónak, könnyen hozzáférhetőnek.

A könyv eleje nagyon ígéretesen kezdődik: a hasznos konyhai eszközök felsorolásával: ez elég szubjektív dolog, de én pár eszközt, robotgépet még hozzátennék, van, amit pedig kivennék. Utána a "Szeresd a sütődet" c. fejezet is pár általános praktikát ismertet a sütőkkel kapcsolatban (tegye fel a kezét, akinek VAN légkeveréses sütője diákként :)). Én igazi renitens vagyok: tepsis kajáknál a könyv tanácsával ellentétben soha nem tartom be a sütő előmelegítését. A "Töltsd fel a konyhaszekrényed" fejezetnél szintén érzékelhető, hogy nem a magyar diákok a könyv célközönsége: a kuszkusz, olívabogyó, cheddar, parmezán, ementáli, chiliszósz, kínai mie tészta és a kókusztej sem kimondottan alapvető tartozéka a mi konyhánknak, nem is beszélve a beszerezhetőségről (mutasson nekem valaki egy Spart vagy kisboltot, ahol ezek fellelhetőek). A "Hogyan figyelj a pénztárcádra" és "Hogyan ne mérgezd meg barátaidat" fejezetek a konyhában és az életben teljesen járatlanok számára íródtak- ők persze a legtöbb, könyvben leírt fogást nem fogják tudni elkészíteni.

Maguk a fogások szépen, fejezetekre bontva következnek: főtt tészták; wok ételek, sült tészták és sült rizs; levesek, raguk, curryk; óriás krumplik és feltétek; könnyű vacsik; barátok etetése; saláták, zöldségek, köretek; hideg és meleg szendvics; reggelik másnaposságra; édességek. Nekem feltűnt, hogy tartalomjegyzéket nem tartalmaz a könyv, holott szerintem ez elég hasznos a receptek közti tájékozódáshoz.

A fényképek gyönyörűek, a receptek között  akadnak tényleg olcsó gyöngyszemek is (én a minestrone levest és az amerikai palacsintát szoktam belőle elkészíteni, de az édességek fejezetben is láttam használható darabokat), a többség viszont drága alapanyagokból készült, macerás ufo-kaja. Nem azt mondom, hogy az egzotikus ételeket teljesen száműzni kell az étlapról: nekem is vannak ilyen receptjeim, amiket gyakran készítek el, de az enyémek olcsó alapanyagokból, általánosan elérhető fűszerekből készülnek.

A másik problémám a könyv nyelvezete. Nem tudom, hogy ez a fordítónak, Peiker Évának köszönhető, vagy már az eredeti szöveg is ilyen volt, de nekem nagyon idegen. Talán úgy próbál kiemelkedni a könyv a többi szakácskönyv közül, ha a diákok "nyelvén" íródik, szerintem ezt meghagyhatjuk a kicsiknek (Micimackó mesterkukta, Donald Kacsa szakácskönyve, stb.).

Ilyen instrukciók színesítik a recepteket: "kevergesd nonstop", "jól kutyuld össze", "hajítsd bele a hagymát". Lehet, hogy én vagyok régimódi, de nekem a "keverd össze", "forrald fel", "rakd bele a hagymát" is tökéletesen érthető!

Az utolsó észrevételem, hogy nagyon sok recept hús alapú. Magyarországon is nagyon népszerű a "húst hússal" típusú étkezés, de ez sem segít csökkenteni az étel árát, márpedig itt pont ez lenne a cél. Ki lehet fogni olcsóbb húsokat is, de a marha-és bárányhús ritkán tartozik ide.

Viszont ajánlanék is egy olyan szakácskönyvet, amiből a családomban (talán nem véletlenül) mindenkinek van egy példánya, és EZ tényleg alap felszereltsége kellene, hogy legyen minden háztartásnak! Ez pedig nem más, mint F. Nagy Angéla A család szakácskönyve c. alapmű.

Eme szakácskönyv nélkülözhetetlen társam a mindennapi főzésben, mivel minden benne van, ami kell, pont úgy, ahogy én szeretem: meggyleves, tökfőzelék, túrógombóc, leveles tészta, tartármártás és még sorolhatnám. Amint elköltöztem otthonról ez a könyv volt, amit elsőnek beszereztem. Jelenleg nagyjából 500 és 1000 Ft közötti áron lehet hozzájutni antikváriumokban, online piactereken, ami összehasonlítva a boltokban kapható divatos, színes szakácskönyvek árával igazán baráti (én 3260 Ft-ért vettem az Éhes diákot).
Egy oldalon 3-4 recept érthető, sallangmentes leírása szerepel (a könyv 470 oldal terjedelmű), minden ételnél nehézségi fok jelzés szerepel, a könyv végén pedig a tárgymutatón kívül tartalomjegyzék és fagyasztással kapcsolatos tudnivalók szerepelnek, mindez Réber László szellemes illusztrációival (aki ismeri Lázár Ervin könyveit, annak nem kell őt bemutatnom).
Aki rendszeresen kap Karácsonyra Reader's Digest szakácskönyveket (mint én), az megtanulja nagyon értékelni ennek a kis könyvnek az egyszerűségében rejlő varázsát. Csíptetős vállfával a konyhaszekrényre akasztható főzés közben, mivel normális méretű és nem keménytáblás (a RD könyvek A4 formátumúak és mindig keménytáblásak), remekül viseli, ha lepacázzák, nem kényes, nem csukódik össze.
Szóval ha még nincs ilyened, mindenképp szerezz be egyet! Megéri :)

A könyvajánlóm után úgy döntöttem, hogy a blogom profilját kicsit átalakítom, és igyekszem valódi segítséget nyújtani azoknak, akik most vágnak bele az otthonról való költözésbe, egyetemi életbe. Nem csupán főzésről lesz szó, hanem egy lakás felszereléséről, berendezéséről, tanulás módszertanról, hogyan NE szúrd el az egyetemet, hogyan kell feszültségmentesen költözni és még sok másról is. Mindjárt itt a szeptember, remélem sok diáknak szolgálok majd hasznos információkkal.

Brutálfutás 3.0- nemnormálisaknak

Hazánkban pár éve egy új extrém sport kezd egyre nagyobb népszerűségre szert tenni: az extrém/brutál/légiós/spártai futás. A közös bennük, hogy a versenyzők elsősorban nem a távval küzdenek meg(általában 5-10 kilométer hosszúságúak ezek a versenyek, ami egy gyakorlott futónak nem jelent problémát), hanem a különféle akadályokkal, amik igazán élménnyé teszik a versenyt. Itt egy kicsit megint gyerekek lehetünk: dagonyázhatunk sárban, mászhatunk szalmabálákra, gumikon ugrálhatunk át, néhány ilyen rendezvényen még zombik elől is kell menekülni. Hogy kinek jó ez? Nos, úgy tűnik, hogy rajtam kívül idén csupán a Brutál Futás 3.0-n 1369 embernek! J

Itthon ilyen jellegű versenyből - ha jól tudom- először a Brutálfutás jelent meg, 2012-ben. Már az első versenykiírás óta szeretnék benevezni, de eddig vagy az autó hiánya, a magas részvételi díj, vagy (és elsősorban) a lustaságom miatt nem neveztem. Idén azonban egy kolléganőmnek köszönhetően a lejutás is megoldódott, végre én is kicsit komolyabban vettem a futást, így a múlt hónapban izgalommal néztem a verseny elé. Nem tudtam, hogy a maximum 12 km, amit mostanában egyben futottam, elég lesz-e a közel egyórás futással egybekötött intenzív cardio edzéshez. Páróránként nézegettem az időjárás előrejelzést (bár egyébként nem hiszek benne). A versenyt megelőző hónapban aggódtam, ha kánikula volt, pánikoltam, ha a hőmérséklet 15 fok alá esett.

A verseny napján kifejezetten kellemes időnek örülhetett a rekord mennyiségű nevező és a lelkes nézők(mert szép számban jöttek drukkolni/röhögni barátok, családtagok is). Már a parkoló felől sétálva láttam, hogy a szervezők idén is kitettek magukért: a verseny helyszínéül szolgáló nyáregyházi motocross pálya és a közeli erdő adottságait a lehető legjobban kiaknázva egy igazán brutális pályát hoztak össze nekünk:

a pálya egy részlete

A rajtszámot a triatlonokon megszokott módon alkoholos filccel a karunkra pingálták, az időmérő chipet pedig praktikusan egy tépőzáras pánttal a boka köré lehetett rögzíteni. Én személy szerint nagyon örültem a libegő-lebegő „rendszámtábla” hiányának.

A rajtszám átvétel után még volt időnk körbenézni: az infó sátrakon kívül volt lehetőség átöltözésre és fürdésre is:

A Brutálon megszokott módon rajtoltunk: a cipőinket kb. 1-1,5 méterrel magunk elé készítve hallgattuk a kongatást, majd a felharsanó dudára mindenki a lehető leggyorsabban belebújt a cipőbe és irány a pálya! Én kicsit kényelmesebbre véve a figurát, kezemben a cipőmmel és zoknimmal egy közeli gumihalomhoz rohantam, majd itt helyet foglalva sikerült az utolsók között cipőt húznom (megj.: jövőre mellőzöm a bogáncsmágnes zokni használatát):

a távolban kényelmesen készülök a gumikon ülve

A verseny négy fő szakaszból állt: „körbebrutálerdőbrutál”; az első szakasz egy viszonylag lightosabb kört jelentett az aréna körül, egy-egy szalmabálával, emelkedővel, egy vizes akadállyal. Ez után következett az igazán brutál pálya szögesdrót alatti kúszással, álcaháló alatt araszolással, még több dagonyázással, vizes akadályokkal. 

szalmabálás-mászós

nagyotcsobbanós

nyakigsaras

Minden akadály egy híres film vagy rajzfilm nevét viselte: Drágán add az életed, Némó nyomában, Titanic, Letaszítva. A kedvencem a legutóbbi, egy olyan akadály volt, ahol egy meredek, sáros, csúszós domb megmászása után egy lefóliázott domboldalon kellett seggen lecsúszni, amihez a szervezők egy jól irányzott hátbaslagozással még hozzá is segítettek. A rólam készült kép mindent elmond, hogy milyen így a keményre döngölt földbe csapódni J :

aucs...

A brutális szakasz után egy erdei szakasz következett lengő gumiakadállyal (ezeknek az érdekessége akkor tűnt fel, amikor az ember egy jó svunggal haladó versenyző után közvetlenül ért oda), keresztbe rakott fákkal, árokkal, gumihalommal.

Végül ismét egy kör a brutál pályán a már ismert akadályokkal. Sárosan, vizesen, de nagyon boldogan futottam be a korosztályomban huszonharmadikként. A vártnál kevesebb, kereken 50 perc alatt teljesítettem a pályát, a célban a nyakamba akasztották eddigi legszebb befutóérmemet.

(elárulom: a nevezés után is annak tűnt :))

Konklúzió: jövőre ugyanitt! Lesz augusztusban is ilyen esemény, méghozzá most először Budapesten. Az előzetes alapján jónak ígérkezik az is, bár kevésbé „malacos”, inkább „mászós-lépcsős-szivatós” lesz. Még gondolkozom a részvételen, de egy biztos: nagy kihívás lesz a rendezőknek legalább olyan jó pályát, megalkotni, mint a nyáregyházi; személy szerint az egyik legnagyobb élményem volt a Brutál 3.0!

Veteményes a franciaerkélyen

A tegnapi kemény munka (első blogbejegyzés, egyben a pályázatom is) után pihenésképp egy nekem nagyon kedves témáról szeretnék ma írni: a balkonkertemről.
 Nagy panelnomádokként az elmúlt hat évben öt különböző helyen laktunk, de most először sikerült kifogni egy igazán kedves, apró lakást, ahol nagy örömömre erkély is van. Igaz, csupán francia-vagy kilépő erkély, de én rögtön fellelkesültem és rengeteg lehetőséget láttam benne. Az ilyen erkélyek túl aprók a szárítókhoz, kerti bútorokhoz, vagy bicikli tárolásához, mivel általában csupán 30 cm-re nyúlnak ki, viszont remekül lehet balkonládákban virágokat- vagy esetemben zöldségeket- nevelni.
 A beköltözésünkkor az erkély kihasználatlanul állt, galambok lakták, így még szellőztetni sem nagyon lehetett itt, kilépésről nem is beszélve.
 Első lépésként éppen ezért az erkély megtisztítása következett, majd mivel a "hesshesshess" és a törzsi tánc amit a hívatlan vendégek leszállásakor lejtettem nem vált be, meg kellett akadályozni a bejutásukat. Én erre a célra a macskahálót választottam, mégpedig a harapásbiztos, dróttal megerősített modellt (nem mintha attól félnék, hogy a galambok szétmarcangolják majd a hálót, de ezt tartósabbnak gondoltam). Ilyet egyébként könnyen be lehet szerezni a kisállat áruházakban, nem nagy befektetés, főleg, ha az eredményt nézzük(felrakásához sem kell szakinak lenni).

Kicsit aggódtam, hogy olyan lesz, mintha egy foci kapujában élnénk, de egyáltalán nem vészes (a kép nem saját, de én ezt a típust vettem).

 A háló felrakása után kikerülhettek a balkonládák is, amiket már korábban megkaptam. Befelé fordítottam őket egyrészt a háló miatt, másrészt így könnyebb hozzájuk férni, és a szoba meghosszabbításaként díszítik-zöldítik azt is. Hogy mi is kerüljön beléjük, az hosszas ötletelés eredménye volt: eredetileg hagyományos balkon-virágokra gondoltam, majd az áruházban megakadt a szemem a csodaszép snidlingen (amit imádok), és már landolt is a kosárban. Andris javasolta, hogy a többi ládába se "haszontalan" növények kerüljenek (ide sorolja a petúniát, muskátlit és mindent, ami "csak" szép), így vittünk paprika-és paradicsom palántákat, muskátliékat pedig az áruházban hagytuk. Nem olvastam utána, így fogalmam sem volt, hogy megmaradnak-e. A balkonládákhoz egy nagy zsák általános virágföldet kaptam: jó lesz az... Hamar az erkélyen sorakoztak az izmos kis palántáim.

Belelkesültem, és borsót is ültettem a kis cserepekbe, valamint szereztem két napelemes lámpát is óccsóér'.
Hát így indult az első év. Sajnos a zöldborsók elhaláloztak egy idő után, mivel nem kaptak elegendő fényt (és figyelmet), de a paradicsomok és a paprika is nagy siker lett:

Később két eperrel bővült a népes "család", ami szintén sikeres volt, bár közel sem annyira, mint a zöldség-részleg. 

Mivel az elmúlt évben kimondhatatlanul nagy örömöt okozott a kis kertem, ezért idén már nagyon korán belevágtam a tervezésbe, bio zöldségpalánta földet és két csodaszép békazöld balkonládát is vettem. Tervben van, hogy a másik kettő helyett is ilyeneket fogok szerezni, mert nem csak szebbek, de mélyebbek is, így a kis gyökerek jobban nyújtózhatnak majd. Idén megpróbálkoztam a saját nevelésű paradicsom palántákkal is. Az eredmény nagyon biztató, bár egy héttel ezelőtt még a fülemen is palánták lógtak (a teljes zacskó magot elvetettem...és mindenki kikelt és szépen fejlődött). 

Szerencsére sok ismerősöm örömmel kapott az alkalmon, hármasával-négyesével vitték az izmos kis paradicsomokat, így már csak a balkonládáimba kiültetett fiaim maradtak. Épp virágoznak, remélem a rajtuk termő körteparadicsom beváltja a hozzá fűzött reményeimet!

Hát így néz ki most az erkély (sajnos az erős fény miatt nem látszik jól a két új láda színe):

Az alsó részen egy menta, két eper és a tavalyi snidling kapott helyet, valamint egy praktikus kerti szerszám tároló vödör, így a ruhásszekrényem alsó polcáról kiköltöztek a lapátok és a kis zacskó marhatrágya is.

Nagyon szeretném leburkolni idén a padlót is teraszburkoló padlódeszkával. Az esztétikumon kívül sokkal kellemesebb lesz ezen álldogálni locsolás vagy a növénykék ápolása közben, ráadásul a magam módján szeretek "kiülni" a kertembe, ami abból áll, hogy hajnalban szélesre tárom a két nagy erkélyajtót, és egy kávéval a lábamat az erkélyre lógatva gyönyörködök az érő paradicsomokban és hallgatom a madarakat. Nem sok dolog fogható ehhez, nekem igazi feltöltődés.

Első bejegyzés- a kezdetek kezdete és a MgTels

Pár hónapja már mocorog a fejemben a gondolat, hogy jó is lenne blogot írni, megörökíteni az élet gyorsan múló pillanatait, esetleg másokkal is megosztani a hasznos(nak vélt) információkat, magvas gondolatokat, amiket innen-onnan csipegetek.

 A lökést ebben az esetben egy nem éppen szokványos álláshirdetés adta meg, melyben álomállásra kerestek jelentkezőket: a szerencsés pályázó egész nyáron át finomságokkal tömheti magát- mindezt kellemes fizetéssel kiegészítve. Cserébe csupán véleményt kell írni az adott éttermekről, fényképezni, jól érezni magad. A pályázás feltétele többek között egy blogbejegyzés, melyben kedvenc éttermemet méltatom, így egyből lefixáltam Andrissal, hogy a héten ellátogatunk a MgTelsbe, ami már régóta a családom kedvenc étterme. Természetesen ezúttal a kritikus szemével vizsgáltam a fogásokat, atmoszférát, egyúttal élesítettem a fényképezőt és még jegyzetet is készítettem. Íme az eredmény:

A MgTels Étterem a város viszonylag frekventáltabb pontján, a XI. kerületi Bocskai úton található, körülbelül tíz perc sétára a Kosztolányi Dezső tértől. Az étterem kicsi, családias (mi pont ezért szeretjük), de ebédidőben általában teltház van, így érdemes lehet asztalt foglalni. Nekünk szerencsénk volt: épp sikerült lecsapni az utolsó szabad asztalra (az étteremről készült képeket a honlapról szedtem le, ezért üres minden asztal J) 

Beltér

Kerthelyiség

Az étterem a nevét a hatalmas, laktató adagokról kapta (mi erre csak pár év után jöttünk rá, nekünk már marad „Mektilsz”). Kicsit csalódottan láttam, hogy bár régen a pizza mellett főleg a tésztafélék volt az étterem fő profilja, kedvenc gnocchijaim eltűntek az étlapról. Így én végül a csülkös, juhtúrós penne mellett döntöttem, Andris a BBQ csirke szárnyakat választotta házi sült burgonyával. Az étlapot még órákig tudtam volna böngészni, mert elég széles a kínálatuk: a levesek, szokásos frissensültek és ezzel-azzal töltött húsok, desszertek mellett gondoltak a gyerekekre és a vegákra is, valamint eszméletlenül finom salátáik vannak, amik főételnek is beillenek.

 Az árak nem éppen egyetemista pénztárcára vannak szabva (tesztelhettük volna éppenséggel a Főzelékfalót is… J): a kisebb adag főételek 1500 és 2000 Ft között mozognak (nincs minden fogásból kis adag), míg a nagyobbak 2000-2700 Ft körül. Mi két kis adaggal, egy fél literes sörrel, 3 dl almalével és közepesen gáláns borravalóval 5000 Ft-ot fizettünk.

 Amikor rendeltünk, a pincér rögtön figyelmeztetett minket a hosszú várakozásra, de ez esetünkben csupán körülbelül húsz percet jelentett, ami a hangulatos kis kerthelyiségben hamar elrepült.

 A választásunkkal végül elégedettek voltunk, mert bár a kisebb adagot kértük mindketten, még így is degeszre ettük magunkat. Andris csirke szárnyai nagyon finomak voltak, remekül illett hozzá a házias krumpli is, bár a barbecue szószról megállapítottuk, hogy inkább salsa szósz vagy fűszeres ketchup volt. A juhtúrós, csülkös pennétől én egy kicsit többet vártam. Bár valóban volt rajta bőven csülökhusi, de lila hagymával nem találkoztam, és a juhtúróhoz is kellett némi képzelőerő. De ettől függetlenül egy remek carbonara pennét ettem J

Juhtúrós-csülkös penne

BBQ csirkeszárnyak

A személyzet még ilyen csúcsidőben is rendkívül figyelmes és kedves volt: a szomszéd asztalnál ülő néni kérésére még egy kockás kendőt is kapott, hogy ne egye le magát J

Összesítés:

Megközelíthetőség: 5/5

Atmoszféra: 5/5

Étlap változatossága: 5/4

Adagok nagysága: 5/5

Ételek minősége: 5/4

Kiszolgálás: 5/5

Összességében bárkinek szívesen ajánlom a MgTelst, aki szeretne igazán jól lakni: évforduló megünneplésére, barátokkal egy közös kajálásra kifejezetten alkalmas hely. Nemrég elkészült az új honlapjuk is, itt akár interneten keresztül is rendelhetünk: http://mgtels.hu/ , de én inkább azt ajánlom, hogy látogassatok el ide személyesen! Megéri! J